TESTI FENYÍTÉS ÉS KORRUPCIÓGYANÚ EGY BELVÁROSI ISKOLÁBAN

A családlátogatás után a diák sikeresen átment az írnok vizsgán

A tábla házában a felvigyázó rámszólt: Miért késtél el? Megijedtem, hevesen vert a szívem, mesterem szeme elé kerülve földig hajoltam. A tábla házának atyja kikérdezte a táblám, elégedetlen volt vele, és megütött. Majd a leckével buzgólkodtam, a leckével kínlódtam.

Mikor a mester a tábla házának rendjét ellenőrizte, a nádpálca embere rám szólt: "Az utcán körül kell nézni: ruhád nem szabad elszaggatni!" - és megütött. A tábla házának atyja teleírt táblát tett elém, a tanterem embere ránk szólt: "Írjátok!"

Ekkor a felügyelő rám szólt: "Engedélyem nélkül miért beszélgettél?" - és megütött - a felügyelő rám szólt: "Engedélyem nélkül miért hajolgattál?" - és megütött;a szabályzat embere rám szólt: "Engedélyem nélkül miért álltál fel?" - és megütött; a kapu embere rám szólt: "Engedélyem nélkül miért mentél ki?" - és megütött; a bot embere rám szólt:"Engedélyem nélkül miért nyújtogattad kezed?" - és megütött; a sumer nyelv embere rám szólt: "Hibásan mondod a sumert!" - és megütött; mesterem rám szólt: "Kezedet nem jól tartod!"- és megütött.

Az írnoksorsot megutáltam, az írnoksorsot meggyűlöltem. (Apám!) A mesterem nem [osztja meg] velem tudását, erős karja [elzár] engem az írnoki tudástól, a tudás határától, hogy kis-írnok maradjak: nem [engedi], hogy a tábla házában felsős testvér legyek. Add meg hát a díját, hogy ezzel út nyíljék előttem, hogy a kikérdezés, leckéztetés elmaradjon; mikor a tábla házának tudását számbaveszi, a tábla házának fiai között vegyen számba engem is." 

Amit a tábla házának fia mondott, apja a szót megfogadta. A mestert elhívták a tábla házából. Mikor a házba lépett, leültették támlás székre, A tábla házának fia szolgálta ki; [...] Finom sört töltenek neki: asztalt terítenek, hátára, hasára jó olajat kennek, s ő [az apa] új ruhát ad reá, megadja díját is, karjára ékes perecet húz. A mester szívét boldogság tölti el, nyelve így beszél: "Ez az emberke nem fordult el szavamtól, el sem veti: megszerzi hát az írnoki tudást, elejétől a legvégéig! Kezembe oly sok mindent adtál, zavarba se hoztál; díjam nagyobb, mint fáradságom érdeme, megtisztel a kitüntetés! [...]" A tábla házának követelményeiben kitűnt; tudós lett belőle, s Niszaba, a tudomány földjének úrnője, dicsőséget rendelt neki.

Minden itt született nőnek egyszer le kell telepednie a szentélyben és odaadnia magát egy idegen férfinak. Sok asszony, aki nagyra tartja gazdagságát, restell a tömegben elvegyülni és fedett kocsiban megy el a templomba. A legtöbben azonban a következőképpen cselekszenek: koszorúval a fejükön letelepszenek a szentély szent te-rületén, ahol hullámzik a tömeg. Az asszonyok csoportjai között ösvények haladnak, ezeken járkálnak az idegen férfiak, hogy válasszanak köztük.

Ha egy asszony itt egyszer leült, addig nem mehet haza, amíg egy idegen férfi nem dob egy ezüstpénzt az ölébe, s kívül a szent helyen nem közösül vele.

Pénzdobás közben a férfinak azt kell mondania:" Az istennőt hívom."

Az asszony azt követi, aki először dobott pénzt az ölébe, és senkit sem szabad visszautasítania. Miután odaadta magát és így lerótta az istennő iránti kötelezettségét, hazatér, és attól kezdve semmi pénzért nem hajlandó még egyszer megtenni. A szépek és termetre vonzóak igen hamar hazamehetnek, a csúnyáknak viszont sokáig kell várakozniuk, amíg teljesíthetik kötelezettségüket. Van rá eset, hogy a várakozás három-négy évig is eltart.